MINDENT MEGPRÓBÁLTAM,
ÉVEKIG KÜZDÖTTEM
október 21-én mégis a legrosszabb rémálmom vált valóra: a hatóságok kitépték a nagyapja karjából a négyéves Armit, és átadták az alkoholproblémákkal küzdő biológiai apjának.
Armi csak magyarul beszél, nem ért angolul – most teljesen magára hagyatva, egy másik országban él. Az amerikai bíróságon új ügyvédet kell megbíznom, hogy visszaszerezhessem a fiamat.
Minden perc számít – segíts, hogy újra a karomba zárhassam!
"ARMI SOSEM FOGJA TUDNI, HOGY KI VOLT ANYJA."
-ÍRTA ARMI BIOLÓGIAI APJA, AKINEK A HATÓSÁGOK ÁTADTÁK A FIAMAT.
Mi történt?
Az hetekben életem legfájdalmasabb pillanatait éltem át.
Kisfiamat, Armit október 21-én az óvodából rendőri kísérettel elhurcolták, miközben a magyar gyámügy, a végrehajtó és a rendőrség együttesen cselekedett.
A gyermek életét veszélyeztetve, iratai, gyógyszerei, ruhái és oltási könyve nélkül, erőszakkal, édesapám kezéből kitépve adták át a bizonyítottan alkoholproblémákkal küzdő, magyarul nem beszélő biológiai apának.
A magyar gyermekvédelmi szervezet pontosan tudta, hogy az apa alkoholista — hiszen a bizonyítékok (pszichológiai szakvélemények, ittas vezetések, videók, üzenetek) a birtokukban voltak. Mégis végrehajtottak egy ítéletet, amely soha nem lett megfelelően kivizsgálva.
Armi az elmúlt három évben Magyarországon élt, magyar nyelvű óvodába járt, és ez idő alatt beilleszkedett, megszokta a környezetét, valamint érzelmileg is beágyazódott abba a közegbe, ahol biztonságban érezte magát és jól élt. Ebből a számára stabil és biztonságos környezetből azonban hirtelen kiszakították.
A biológiai apja az elmúlt egy évben semmilyen kapcsolatot nem tartott Armival, mindössze egyszer hívta fel, közvetlenül a születésnapja előtt. Az elmúlt három évben nem fizetett gyermektartást, és nem küldött sem születésnapi, sem karácsonyi ajándékot számára.
Békés úton megegyezés
Több alkalommal próbáltunk békés úton megegyezni.
Bevontunk egy indiai származású közvetítőt – mivel Armi biológiai apja indiai-amerikai –, és az ügyvédemmel együtt több egyezségi javaslatot is küldtünk az apának, konkrét kapcsolattartási időpontokat is felajánlva. Ezekre azonban soha nem reagált, és az ügyvédje sem mutatott együttműködést.
Mindvégig hangsúlyoztuk, hogy számunkra a gyermek érdeke a legfontosabb.
Egy négyéves kisfiút semmilyen kultúrában, semmilyen körülmények között nem szabadna elszakítani az édesanyjától.
Idén nyáron még úgy tűnt, hogy az apa családja is nyitott a párbeszédre. Szeptember 26-ra Bécsben már konkrét találkozót is terveztünk, hogy megbeszéljük az egyezség részleteit – azonban az apa az utolsó pillanatban visszalépett a megbeszéléstől.
2023-tól kezdve a létező összes jogi utat végigjártam. Volt tárgyalásunk az Egyesült Államokban, és több per is zajlott Magyarországon.
Kértem segítséget a gyámügytől, a hatóságoktól és a bíróságoktól is.
Ennek ellenére immár három éve azt tapasztalom, hogy a bíróságok éppen azt nem veszik figyelembe, amit ezekben az eljárásokban a legfontosabb lenne figyelembe venni: a kisgyermek legfőbb érdekét.
Hogyan lehetséges, hogy egy négyéves gyermek esetében – a kérésünk ellenére – visszautasítják gyermekpszichológus kirendelését, és nem vizsgálják meg, mekkora lelki traumát okoz neki, ha elszakítják az édesanyjától?
De a jog nem hallgat meg, a jog nem érez együtt, a jog nem mérlegel.
A jogot nem érdekli egy négyéves kisfiú jólléte, sem az, milyen mély traumát él át, amikor elszakítják attól az édesanyjától, aki addig szeretetben és biztonságban nevelte.
Hogyan fordulhat elő, hogy ma, Magyarországon – vagy akár a világ bármely pontján – egy bizonyítottan alkoholproblémákkal küzdő biológiai apának adják át a gyermeket?
Jogi útvesztő
HOGYAN SEGÍTS?
Adományozz és oszd meg a történetünket!
Az egyetlen esélyem, hogy visszaszerezzem a fiamat, ha amerikai ügyvédeket fogadok és a bíróságon küzdök érte.
Az elmúlt 3 év jogi küzdelmei teljesen felemésztették a teljes megtakarításomat. Az amerikai ügyvédi költségek pedig közdtudottan jóval magasabbak, mint a magyarországiak. Most újra előlröl kell kezdenem az életemet az Egyesült Államokban, miközben jogi képviseletet is kell finanszíroznom. Ehhez kérem most a segítségeteket.
Kérlek, ha teheted - akármilyen kis összeggel is - támogasd az ügyemet, hogy Armi és én újra eggyütt lehessünk.
Forint utalást a HSA Alapítvány
segítségével tudok fogadni:
HSA Alapítvány
11600006-00000001-98996600
közleménybe írd be: adri es armi
Nemzetközi segítséget a "GOFUNDME" oldalon, ide kattintva tudsz nekem küldeni. >>>
TÉNYEK - KRONOLÓGIA
2022
2022 decemberében hazaköltöztem Magyarországra az akkor egyéves kisfiammal, mert az apja bántalmazó volt, és alkoholproblémákkal küzdött. Gyermekem biztonsága érdekében távoztam, és nem vettem retúrjegyet. Az apa teljes mértékben tisztában volt az utazásunkkal — ő vitt ki bennünket a repülőtérre. Még ugyanabban a hónapban eljött Budapestre, és egy hetet velünk töltött.
Első látogatása során ő maga írta alá azokat a dokumentumokat, amelyek a fiunk magyarországi állandó tartózkodási engedélyéhez szükségesek voltak. A kisfiam kettős állampolgár — magyar és amerikai. Az apa ekkor pontosan tudta a lakcímünket és a gyermek új, magyarországi állandó lakcímét is. Azt is tudta, hogy a gyermek magyar óvodába jár. Az első két látogatása során soha nem tett panaszt, és nem jelentette, hogy a gyermeket illegálisan tartanám Magyarországon.
2023
Eközben Magyarországon elindítottam a gyermekelhelyezési pert. Miután az apa hivatalosan értesült erről az eljárásról, az Egyesült Államok bíróságához fordult, azt állítva, hogy jogellenesen tartom vissza a gyermeket Magyarországon. Majd később előadta hogy elraboltam Armit és eltűntem vele. Ennek eredményeként New Yorkban is eljárás indult.
A New York-i bíró sokáig mérlegelte, hogy Magyarországnak vagy az Egyesült Államoknak van-e joghatósága az ügyben, hiszen én nyújtottam be előbb a keresetet, és az apa megfelelő értesítést kapott. A mai napig nem értem, miért döntött úgy a bíró, hogy az Egyesült Államok gyakorolja a joghatóságot. Végül az amerikai bíróság elrendelte, hogy a fiamat vissza kell vinni az Egyesült Államokba.
Akkoriban egy amerikai ügyvéd képviselt. Kértem tőle, hogy fellebbezzen a döntés ellen, mert határozottan nem értettem egyet vele. Kezdetben el is készítette a fellebbezést, de később úgy döntött, hogy nem nyújtja be, arra hivatkozva, hogy nincs jogi alapja, és a beadás akár szankciókat is vonhat maga után. (Erről írásos e-mailt kaptam tőle.) Ennek ellenére azt tanácsolta, hogy térjek vissza New Yorkba a gyermekkel, de ettől nagyon féltem. Azt mondta, ha nem megyek vissza, valószínűleg „el kell tűnnöm” a gyermekkel.
Mivel az ügyvédem megtagadta a fellebbezés beadását, én magam nyújtottam be azt a bírósági rendszeren keresztül. Soha nem kaptam semmilyen választ vagy értesítést az ügy kimeneteléről. Nem teljesítettem az amerikai visszatérési határozatot abban az időben, viszont az ügyvédem benyújtott egy orvosi igazolást a bíróságnak, amelyben szerepelt, hogy COVID-fertőzésem van, és nem tudok utazni. A bíróság erről tudott.
Röviddel ezután az ügyvédem visszalépett az ügytől, és a bíróságot arról tájékoztatta, hogy „eltűntem”, és nem tud velem kapcsolatba lépni — ami nem volt igaz. Folyamatosan próbáltam felvenni a kapcsolatot a bírósággal, hogy jelezzem: nem tűntem el, és szeretném, ha kirendelnének mellém egy államilag kijelölt ügyvédet. A bíróság azonban teljesen figyelmen kívül hagyta a megkereséseimet.
Később tudtam meg, hogy az apának ítélték a teljes felügyeleti jogot, mert nem tettem eleget a visszatérési határozatnak. Ennek következtében elfogatóparancsot adtak ki ellenem, mivel az Amerikában született fiamat nem vittem vissza New Yorkba.
Ugyanez az apa bizonyítottan alkoholista — rendelkezem ittas vezetésről szóló rendőrségi jegyzőkönyvekkel, pszichológiai szakvéleménnyel, amely megerősíti, hogy alkoholhasználati zavarban szenved, valamint üzenetekkel és videókkal, amelyek agresszív italozási viselkedést mutatnak. Ennek ellenére az amerikai bíróság figyelmen kívül hagyta az aggályaimat, és soha nem kaptam választ a fellebbezésemre.
2024
Az apa később magyar ügyvédet fogadott, és kérte, hogy az amerikai ítéletet ismerjék el és hajtsák végre Magyarországon. Megnyerte az ügyet, és a magyar bíróság kimondta, hogy a gyermekemet vissza kell juttatnom az Egyesült Államokba. A magyar bíróság tisztában volt az amerikai elfogatóparanccsal és az apa alkoholproblémáival is, mégis úgy döntött, hogy a gyermeket az USA-ba kell visszaküldeni.
Ezután az ügy végrehajtási szakaszba került. Külön eljárást indítottunk a végrehajtás felfüggesztésére. Ez idő alatt a végrehajtást ideiglenesen leállították, így egy rövid ideig biztonságban voltunk Magyarországon. Végül azonban ezt az ügyet is elveszítettük.
2025
Ezt követően egy szikh mediátort kértünk fel, és megpróbáltunk találkozót szervezni az apával Bécsben, hogy békés megállapodást érjünk el a gyermek érdekében, aki ekkorra már négyéves volt. Ekkor már három éve Magyarországon éltünk. A kisfiam kizárólag magyarul beszélt, az apja pedig ez idő alatt semmilyen kapcsolatot nem tartott fenn velünk, nem fizetett gyermektartást, és soha nem küldött sem születésnapi, sem karácsonyi ajándékot.
Az évek során több alkalommal is próbáltunk egyezségi javaslatokat tenni a gyermek érdekében, de az apa soha nem válaszolt. Végül a mediátor segítségével úgy tűnt, hogy az apa családja hajlandó párbeszédre, és 2025 szeptember 26-ára időpontot is egyeztettünk. Minden úgy tűnt, a gyermek javára rendeződik, de az utolsó pillanatban az apa visszalépett, majd megszakította a kommunikációt, és a családja sem reagált többé a mediátor megkereséseire.
Október 21-én az Egyesült Államokban tárgyalás zajlott a korábbi elfogatóparancs felülvizsgálatáról. A bíró ekkor kijelentette, hogy amint a gyermeket visszajuttatják az USA-ba, és az apa ezt megerősíti, az elfogatóparancsot visszavonják.
A magyar ügyvédem személyesen elutazott az Egyesült Államokba a tárgyalásra, azonban nem engedték megszólalni, mivel nem rendelkezik amerikai ügyvédi engedéllyel. Pedig korábban benyújtottunk egy kérelmet az amerikai bíróságra annak érdekében, hogy elbírálják: elfogadják-e a magyar ügyvédem képviseletét vagy sem – ezt azonban nem tárgyalták érdemben.
Különösen aggasztó, hogy az ügyemmel kapcsolatban – amelyben én vagyok az alperes – szinte semmilyen hivatalos információt nem kapok, annak ellenére, hogy számtalanszor kértem, biztosítsanak számomra kirendelt ügyvédet és megfelelő jogi tájékoztatást.
Ugyanezen a napon — október 21-én — az apa megjelent Magyarországon a fiam óvodájában. A magyar hatóságok közreműködésével rendkívül agresszív módon elvitte a fiamat, szó szerint kitépték a nagyapja karjaiból. Mire odaértem, a kisfiam már eltűnt. Nem engedték, hogy elbúcsúzzak tőle, összepakoljam a ruháit, iratait, oltási kiskönyvét, gyógyszereit, vagy elmagyarázzam neki, mi történik.
Jelenleg az apa New Yorkban tartózkodik a gyermekkel, és megakadályoz minden kapcsolatfelvételt. Nem engedi sem a telefonos, sem a FaceTime-hívásokat, hiába próbálkozom nap mint nap.
Ismerősöktől azt az információt kaptam, hogy az apa nemrég elveszítette orvosi engedélyét alkoholproblémák miatt, bár erről hivatalos dokumentum még nem áll a rendelkezésemre.
A helyzet most rendkívül súlyos.
A kisfiam veszélyben van: egy alkoholista apával él, aki nem beszéli a nyelvét. Mély lelki traumát élhet át — négy éven keresztül minden nap velem volt, most pedig hirtelen egy idegen környezetben, idegen emberek között találta magát.
Az elsődleges célom most az, hogy a lehető leghamarabb visszatérjek az Egyesült Államokba, a kisfiam közelébe, és megfelelő jogi képviselettel vehessek részt az előttünk álló tárgyalásokon. Ehhez most mindent hátrahagyva, minden erőmmel arra kell összpontosítanom, hogy újrakezdjem az életemet ott, és Armival együtt biztonságban élhessünk, amíg a jogi tárgyalások véget nem érnek.
Milyen anya az ilyen?!
Életem legnehezebb időszakát a nyilvánosság előtt élem. Miért?
Mert a rendszer, az igazságszolgáltatás és a hatóságok sorra hagynak cserben - az egyedüli reményem a közöség ereje.
Nehéz megosztanom mindezt.
Nehéz megmutatnom a képeket, beszámolnom a pillanatokról és mesélnem az átélt történetekről.
Sokan támogatnak és sokan támadnak is.
Sokan együttéreznek, de a legtöbbekben ott egy kérdés, egy kétely.
Hogyan lehetséges ez?
Biztosan nem mond el valamit!
Ez így nem kerek - biztosan ő is hibás!
És sorolhatnám...
Álljon itt az én véleményem - ha nem is válaszolok meg minden kritikát, talán sikerül eloszlatnom a kételyt és megmutatnom a szomorú valóságot:
ez bárkivel megtörténhet, ez a rendszerbe épített csapda.
MIÉRT?
A gyámügy tisztában volt azzal, hogy a gyermek átadásával veszélyeztetik Armi biztonságát, hiszen minden rendelkezésükre álló dokumentum bizonyította a biológiai apa alkoholizmusát. A gyámügy kötelessége lett volna jelezni a bíróság felé, hogy az átadás a gyermek életét veszélyezteti, és hogy ezzel az akcióval Armi tartósan traumatizálódhat, ha a nyelvét nem beszélő, bizonyítottan alkoholista apához kerül, és elszakítják őt az addig őt nevelő édesanyjától, valamint kiemelik megszokott környezetéből. Ennek ellenére a gyámügy semmilyen lépést nem tett az Armi védelme érdekében. Pedig, ha a gyámügy nem vett volna részt a végrehajtásban, maga az ítélet valójában végrehajthatatlan lett volna.
A végrehajtási akció maga is törvényellenes volt, hiszen a gyámügynek és a rendőrségnek meg kellett volna várnia, amíg odaérek, hogy biztosítsam a gyermek számára az utazáshoz szükséges feltételeket: átadhassam az iratait, ruháit, gyógyszereit, játékait, valamint elmagyarázhassam neki, mi fog történni, hiszen az apa nem beszél magyarul, így Armi jelenleg nem tud kommunikálni vele. A magyar rendőrség az óvónőnek jelezte, hogy ne hívjon fel engem, mert abból „baj lehet”, holott kötelességük lett volna értesíteni engem. Armi azóta sem tudja, merre vagyok, mi történik vele, és idegen emberekkel van körülvéve. Az apa a kapcsolattartást is akadályozza, így azóta sem sikerült vele kapcsolatot teremtenem.
Bár az ügy valóban végrehajtás alatt állt, a mediátor bevonása óta az apa úgy tűnt, nyitott a békés megegyezésre, ennek szándékát is jelezte. Emiatt joggal feltételezhettem, hogy nincs jelentős veszély, azonban ezzel valójában csapdába csalt.
Mind a magyar, mind az amerikai bíróságnak a gyermek legfelsőbb érdekeit lett volna figyelembe venni. A magyar bíróság például nem engedélyezte pszichológus kirendelését a gyermek számára, holott egy szakember világosan megállapította volna, hogy a gyermeket súlyosan traumatizálja, ha elszakítják az édesanyjától, aki szeretetben nevelte őt az elmúlt években.
Az apa az elmúlt három évben semmilyen gyermektartást nem fizetett, nem tartotta a kapcsolatot, és soha nem érdeklődött a gyermek szükségletei iránt. Az évek során több egyezségi ajánlatot is küldtünk neki, amelyekre soha nem reagált. Nyilvánvaló, hogy az apa nem a gyermek érdekeit helyezi előtérbe, hiszen ha valóban a gyermek érdekelte volna, legalább jelezte volna a láthatási szándékát.
Mivel egy négyéves gyermek számára kötelező az óvodába járás, és az apa az elmúlt három évben látszólag nem törődött a gyermekkel, joggal gondolhattam, hogy nincs valós veszélye az elvitelnek, hiszen számtalanszor megtehette volna ezt az elmúlt években. Ugyanakkor, ha Armit nem járatnám óvodába, az szintén törvénysértő lett volna.
KORÁBBAN TÖRTÉNT
Sajtó, petíció és közösségi média
Történetünket 2023-ban hoztam nyilvánosságra először, akkor arra kértem az embereket, hogy segítsenek aláírásukkal elérni, hogy felfüggesszék a végrehajtást és ne vegyéK el tőlem Armit.
Bár rossz érzés volt ennyire nyíltan beszélni a magánéleti krízisünkről, szívmelengető volt a sok segítség, jókívánság és kedves szó, amit kaptam.
Több mint 10 ezer aláírás érkezett a petíciómra, több sajtómegjelenés is segítette az ügyünket és végül egy külön TikTok csatornát is indítottam, hogy a közösség és a nyilvánosság erejével nyomást gyakorolhassak a hatóságokra.